2013. április 6., szombat

SEX

Tegnap leckét kaptam Hadas Miklós szociológustól a sex és a gender kifejezések különbségéről.
Amikor ő is meg én is túltettük magunkat azon a sokkon, hogy negyed órán keresztül ön tömjénezte magát, megtudtuk, hogy előbbi biológiai, utóbbi társadalmi kifejezés ugyanarra. Előadását a Ludwig MúzeumA meztelen férfi című kiállítása kapcsán hallgattuk meg.

Ajánlom mindenkinek a Ludwig Szabadegyetemet, amíg ki nem nevezik az új igazgatót, és már csak egyetem marad belőle. ;-) [rendező: cinkos kacsintás]

Én az irodalom kapcsán találkoztam a gender studies-zal. Posztkultúrális szellemtörténeti irányzat. Talán érthetőbb, ha azt mondom, a feminizmus az egyik ága. Itthon elég szerény számú feminista szépirodalmat lehet olvasni hazai szerzőtől. Karafiáth Orsolya Café X verses kötete ide számít? Vagy Szabó Magda? Ajánlom mindkettőt.

A feminizmus története a suffragette mozgalommal kezdődött. Mi fel sem ismerjük, hogy az európai kultúra a fehér, felső középosztálybeli, keresztény férfiak története. Mondta ezt Hadas prof mindenféle előjel nélkül. Ez csupán tény. Ahogy a tudomány is, és az irodalom is ezeknek a férfiaknak a fejében lejátszódott, az ő szavaikkal és a férfi társaiknak megírt kultúra. Az ő narratívájuk. A XX. században vívta ki magának egyáltalán a létezés jogát a fekete irodalom, a feminizmus, a melegek szociológiája, a kisebbségkutatás, a bevándorlók története, stb.

Az általános felvezető után megtudhattuk, hogy az ó- és középkori férfi ideált/identitást/neveltetést/ habitust a libido dominandi szakkifejezéssel írják le. Ez a harc, az ellenség, a megsemmisítés, túlélés, életre-halálra paradigmáját írja le számunkra.
Ezt a nem éppen fenntartható habitust hamar el is tüntette a történelem, és helyette a kompetitív, versenyző férfi ideál lett az általánosan elfogadott. A gladiátorokat és a lovagi játékokat felváltotta a lóverseny. Később, a lovak trenírozása helyett, az urak maguk testét kezdték edzeni, és a XIX. sz. végén divatba jött a gimnasztika, és más mozgásformák. 
Mára elmosódni látszanak a férfi és női szerepek. A nők 1970-re már Svájcban is kivívták a szavazati jogukat, normális országokban a fizetések között sincs különbség. A társadalmak nyitottak. A férfiaknak új magatartásmintákat kell felvenniük és tovább örökíteniük. A linzi Kunstmuseum és a Ludwig közös kiállításán a férfi dekonstrukciójának lehetünk szemtanúi. Az általunk, hagyományosan ismert férfi szerep és ideál szétverése, és más, alternatív nézőpontok jutnak kifejezésre. A beteg, a sérülékeny, az érzékeny, a homoszexuális férfi.

Nekem elég volt egy negyed óra, hogy végig szaladjak a kiállításon. A kiállított fotók, képek, videó kollázsok velem nem úgy kommunikáltak, ahogy az az én vizuális műveltségemnek megfelelt volna, valamint számomra nem volt elég provokatív a kiállítás anyaga.  Állandó társam: Ecsetke, aki az Iparon végzett, és hát hölgy is,(na ez vajon szexizmus?) sokkal érdekesebbnek tartotta a kiállítást. Hozzá pl Kokoschka vagy Egon Schile is közelebb áll, mint hozzám. A kiállítás 2013. június 22-ig megtekinthető.

Szegény Szépművészeti Múzeum, mikor felkészült az átépítésre és minden kiállítását lemondta, azzal szembesült, hogy mégsem lesz renoválás, és hirtelen ismét működnie kellett nulla programmal. Ám magukra találtak, és elcsábították a Helmut Newton kiállítást. Annak idején, amikor a Ludwig még a várban volt mini galéria, akkor láttam ott. Most egy sokkal nagyobb, 250 fényképes , új anyagokat is felvonultató kiállítással érkezett Budapestre, és s fenti kiállításnak a teljes ellentéte. Meztelen nőket láthatunk.

"Elfogadom Newton álláspontját, aki mindig feministának tartotta magát. Domináns helyzetben ábrázolta a nőket, nála a férfiak voltak a szexuális tárgyak, a nők pedig azok, akik uralkodnak felettük, döntenek róluk. Hiába a nők meztelenek a képein, nem ők játsszák az alárendelt szerepet" - mondta erről Baki Péter. Tény, hogy Newton képein nincsenek kislányos, esendő, kiszolgáltatott modellek. A nők magasak, büszkék, határozottak, kicsit férfiasak. "A lányok egyre magasabbak, erősebbek, mert amit esznek, jobb minőségű, különösen bizonyos országokban. Így például a francia lányok még az ötvenes években kicsik voltak, vékonyak, most már nagyok, egész mások. És a divat... látja, a divat is fejlődés: volt idő, amikor a ruhákon nem volt felesleg, és a nőkön sem volt felesleg – ez nagyon érdekes. Szóval a divat és a nők teste, ez mind összefügg egymással" mondta Newton, amikor 2002-ben Magyarországon járt.” (Index.hu)

Azért másolom ide az Index cikkének egy bekezdését, mert a kurátor úr nagyon plasztikusan fogalmazza meg azt, amit a telefonos meztelen nő háztetőn kép jelenít meg. Egyik ikonikus Newton kép. És rímel a Ludwig kiállítására. Érdemes egymás után megnézni a két kiállítást.
Newton a leghíresebb berlini fotósnál: Yva műhelyében tanult, majd az 1950-es évekre érett divatfotóssá. Az ausztrál Vogue-nál kezdett, majd a világ nagy divatmárkái foglalkoztatták. A domináns, a határozott, az új nő megjelenítője volt. Sokszor illették a szexizmus illetve a szépség rasszizmusának vádjával.

Ezt a két kiállítást ajánlom addig, amíg nem lehet a szabadba menni az inadekvát idő miatt. Fejben nagy utat járhatunk be a nőket erőszakoló vikingektől a dekonstruált férfin át az uralkodó nőig. Hajrá!