2013. november 25., hétfő

A KultúrMorzsák visszatér és vérbe fojtja az Adéle élete - 1-2. fejezet című filmet

Adéle élete - 1-2. fejezet
La vie d'Adèle (2013)

Öncélú, ellentmondásos, inkoherens, következetlen és még csak nem is a leszbikusságról szólt. Gyros, tészta, nyál, fogak premier plánban. Az arcomban! Felkiáltok: ez túl közvetlen, ez túl testi, ez túl biológiai! De csak tolják, bele az arcomba. Ez az Adéle élete, ami Aranypálmát nyert. Próbáltam abból kiindulni, hogy én nem értettem meg ezt a filmet, de azon túl, hogy mint egyszeri mozilátogató ehhez kvázi jogom van, úgy sem értettem, hogy minden lehetséges értelmezést számba vettem. Ez a film egyszerűen értelmetlen volt!



Adott egy lány, Adéle. Érzi, hogy nem vonzódik a fiúkhoz. Járt, dugott, szakított fiúkkal. OK, nem jött be, ezt értettük volna anélkül is, hogy kivont péniszek cikáznak a vásznon. Az ember még az elején nyugtatgatja magát, hogy biztos később kiderül, hogy indokolt volt a fallosz az arcomban, de neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem. Nem volt! Később Adéle átesik első lányos csókján, mélyen megsebzi, hogy csak vicc volt, de egy meleg haverja leviszi a francia homoszexuálisok éjszakájába, ahol megismerkedik Emmával, aki már biztos indentitásában. Hamarosan összejönnek, és a vászon megtelik klitorisszal és osztrigával. És a remény, hogy ennek a kilóban és percben is jelentősen mérhető, tolakodó szexualitásnak később értelme lesz, hamar kihuny.
Adéle és Emma összeköltöznek. Emma festő, értelmiségi körökben mozog, vannak céljai, elképzelései. Őt, már mint egy kész személyiséget kapjuk. Ellentétben Adéllal, aki még gimis, keresi önmagát, betölti a 18.-at, az átlagnál okosabbnak és kifinomultabbnak ábrázolják, tanár akar lenni, és leszbikus énjét most fedezi föl. Már jó ideje járnak, amikor jön Zorán és A szerelemnek múlnia kell slágerével elmetszi az idillt. Emma rájön, hogy Adéle fiúkkal kufircol. Szerencsére ezt már nem kell megtekintenünk. Ordítás, szakítás, megint nyál és sok sok könny… majd még egy órán át nézhetjük, hogy Adéle nem tudja túltenni magát a szakításon, Emma továbblépett és vége. Ennyi! Nyista! Nincs más. Nincs katarzis, nincs felszabadulás, ami nem is lenne gond, de történet vagy tanulság sincsen!

Most kezd el érdekes lenni!

A leszbikusságról szólt a film? Ha igen, akkor Adéle miért nem dolgozta fel szakítását Emmával és miért nem jött össze egy másik lánnyal egy idő után. A filmben 3 hosszú év telik el, amikor újra találkoznak, (kis fellángolás) de nem jönnek össze. És Adéle egyedül van. Nem él sem lánnyal, sem férfival, senkivel. Egyedül van. Nem jár leszbikus körökbe. Sem mainstream sem underground helyekre. Nem keresi leszbikus nők társaságát. Nem keresi egyáltalán semmilyen ember társaságát. Ilyen nincs is! Ez az elidegenedettség olyan magas foka, hogy már józan ésszel fel sem fogható.

Egy szerelmi történet? Lehetett volna. Van olyan pusztító, és mindent maga alá temető szerelem, hogy nem ismer társadalmi osztályt, intellektusbeli különbséget, országhatárt, semmit. De erről sem szólt a film. Egy jelenetben érzékeltetik a két lány közötti intellektuális különbséget (elég gagyi módon) de ha olyan nagy a LOVE, akkor Emma miért nem teszi ezen túl magát? Adéle magányos lesz, kiszorul Emma életéből, és ekkor csalja meg. Valamint ha csak egy szerelmi történet lenne, nem feltétlenül kellett volna a leszbikus szál. De mondjuk, hogy valamiért érdekelte a rendezőt a nők közötti szerelem, vagy be akarta mutatni, hogy a leszbik is ugyanúgy élik az életüket, mint a heterók: szeretnek, szakítanak, megcsalnak, stb. Ehhez azonban nem kellett volna 40 percnyi profi pornót beleégetni a néző retinájába. És a színészeket is miért kell kitenni ilyennek?

Ez az elidegenedett ember története? Adéle után nem nyúl senki. Amikor Emmával összeköltözik, akkor gondolkodtam a Toldi sokat látott sötét nézőterén, hogy a film elején még voltak haverok (heterók és melegek) láttuk a családját, és Emma családját is, egyáltalán voltak másik emberek a vásznon. Ez egy idő után eltűnt. Adéle nem tanul tovább a BA után, tanító néni lesz, Emma az élete közepe, nincsenek barátai, nem tart kapcsolatot a családjával. Én azt hittem, hogy másik városba költözött hirtelen a cselekmény, de nem. Adéle elmulasztotta az individuum legfontosabb kötelezettségét: az önfelfedezést! Ő Emmában lelt magára, vagy Emmában élt, és nem volt igazából Adéle. Ez is lehetett volna a központi téma, de akkor ezt eredetibb módon is be lehetett volna mutatni, és nem igényelt volna ennyi nyers húst és nedvet a vásznon, sem ételben sem női testben.

Adéle nem vállalja fel leszbikusságát a filmben. Nem mondja el szüleinek sem barátainak. Hazudik. A hazugság lenne a film központi témája? Hogy aki hazudik az bűnös és ezért boldogtalan, kitaszított lesz? Számomra Adéle mind szakmai mind magánélete egyértelmű lecsúszás. El tudnám fogadni ezt a magyarázatot, de láttátok a Derailed című filmet? Clive Owen is hazudik a feleségének, és minden rossz megtörténik vele, ami emberrel előfordulhat. A film fordulópontja a vallomás. Amikor színt vall a feleségének. Nagyon eredeti, hogy mint egy középpontos tükrözés, megfordul a film. Csupán ettől az egy aktustól! A vallomástól! És minden az ellenkezőjére fordul. Kiderül, hogy a Jennifer Aniston szélhámos és csőbe húzták Clive Owent. Áldozta. Ez egy nagyon eredeti ötlet a hazugság súlyosságának az ábrázolására, de az Adéle ezt a színvonalat nem hozza.

Vérlázító ellentmondások terhelték a filmet:
Amikor Adéle megismerkedik még gimiben Emmával, randijaik alatt Sartre-ról beszélgetnek. Az már egy szellemi nívó. Adéle sokat olvas, egy gondolkodó alaknak tűnik. Most ehhez képest egy későbbi jelenetben, ahol Emma művész barátaival kéne beszélgetni, ott már nincs pariban velük. A rendező ezt azzal illusztrálja, hogy Adéle nem ismeri Egon Schielét. Egy vitában Emma Klimtet preferálja Schieléhez képest. Na, most Schielét ismerni nem egy nagy kunszt (érted! kunszt! haha!) de az már igazi nonszensz, hogy azzal mutatnak be egy értelmiségit, hogy közhelyeket puffogtat Klimtről. Most komolyan? „Ezzel a dumával akarsz itt adogatni?”

Adéle még a gimiben képes volt szakítani pasijával. Volt benne lelki erő. Később képes volt megvédeni magát iskolatársai verbális agressziójától. De amikor meg Emmával szakítanak, még csak annyit sem bír kinyögni, hogy Te hülye ribanc, nem vetted észre, hogy magányos vagyok, hogy nincs közös érdeklődésünk, hogy lenéznek a barátaid, hogy másodrendű vagyok kapcsolatban. Semmit nem képes kinyögni azon kívül, hogy beszéljük meg. Hova lett a régi énje?


A film történelmi bűne, hogy három ( ! ) azaz 3 órában, ami 180 perc, 500 m celluloid, 259200 képkocka, nem sikerült semmit elmondani, elmesélni, valamit hozzátenni a világ folyásához. Ehhez képest viszont indokolatlanul sok volt a hús és a nedv. A filmet nem ajánlom, ellenben nézzétek meg a Szerelem, paszta, tengert, az nagyon mókás!