2013. december 16., hétfő

Könnyű esti sértés

A KINO szertelen kis művész mozi volt, amíg ,meg nem szűnt. Zoli, a kávézót üzemeltető srác azonban nem ijedt meg a filmtámogatási kvóta árnyékától és életben tartott a helyet. Így a KINO humuszából kicsírázott Újlipót sarkában egy kis szellemi sziget, ahol a kávé mellé már vetítések és színházi előadások is társulnak.

Színház:
Nem lehetünk olyan kegyetlenek, hogy a filmhez hasonlítjuk a darabot, és mivel az egyik osztálytársam is játszik a darabban, elfogultság nélkül nem írhatok róla. Röviden mégis: el tudom képzelni hogy a 10 milliós Londonban olyan magányos és elidegenedett lehet az ember, hogy a szerelemben a birtoklási vágy olyan extatikusan és erősen jelenik meg, mint a darabban. A film hozta is a 4 erős karaktert és számomra hiteles volt. A darabban viszont túl lágyak voltak a szereplők.  Bő ruha volt rájuk ez a négy szenvedélyes karakter. Nem voltak elég tökösek a saját szerepükhöz. A színpadkép viszont egyszerűségében nagyszerű, a hölgyek dekoratívak, akinek a legénybúcsúján kimaradt a sztriptíz, az most pótolhat, zene jó. 



Film:
Még nem láttam a Coming out-ot, de azt gondolom, hogy meg fogom nézni. Rengeteg kritika jelent meg róla, nagy port kavart, de azt hiszem, hogy téves alapállásból közelítik meg a filmet. Ami persze a szerzők hibája.
Ugyanis a film úgy volt már beharangozva, hogy megszületett az első magyar meleg film.
Holott ez nem egy meleg film, hanem egy karácsonyi romantikus vígjáték. Ez a film ne az Adéle élete 1-2, és még csak nem is a Mine Vaganti és nem is a Törökfürdő súlycsoportjában indul, hanem a Love Actually és az Időről Időre mezőnyében. Van benne a meleg szál, ami hozza az összes sztereotípiára épülő geget, amitől vicces limó lehet egy ilyen film. Volt egy beszélgetés és közönségtalálkozó, ahol melegek értékelték a filmet, és mondták, hogy nagyon nem vicces az esernyős jelent, mert velük a mindennapjaikban megesik, hogy megdobálják őket, nem kéne ebből viccet csinálni. Én azt mondom, hogy nézzük meg a filmet, lássuk meg, beszéljünk róla, és érjen meg a nézősereg akkor majd egy komolyabb meleg filmre, az alkotókról nem is beszélve.

Eszem-iszom:
Szerintem elirigyelte valaki a Vapiano népszerűségét, és gondolta, hogy ezt megcsinálja magyarban is. Így jött létre a szép emlékű Deák téri Pizza Hut helyén a Pasta Manufaktura (Fura az írásmódja).

.
A hely tiszta, modern, gusztusos, elegáns, vonzó, a kiszolgálás extra kedves, már már túl kedves, van WiFi, magyar szörpökkel lehet poharunkat újra...újra...újra...újra...újra...újra tölteni. A körte nem elég intenzív, de nincs benne tartósítószer, sőt, egyáltalán semmilyen vegyi hóka-móka. A málna sokkal intenzívebb. 
Maga az étel is finom, de a választék szegényes. 990-1500 között ehetünk tésztát, de igazából a neve miatt én valami tészta különlegességet vártam volna. Azt hittem, hogy babos kötényes nénik dagasztják a pásztát Vonyarvcvashegyen, vagy szerecsendió van a tortellini tésztában, vagy van valami egyedi, specifikus, semmivel össze nem keverhető fogás, de nincs. Egyszer jó. Kár. 

Magát angol kocsmaként hirdeti, de nekem a jó kis prágai krimók hangulatát jobban hozta. Főleg mert kacsát ettem, hagymás tört krumplival és káposztával, valami isteni volt. Főzni, azt nagyon tudnak. 
A pincérek meg ajánlgatni. Ott is hagytuk egy jobb nadrág árát. És akkor még nem beszéltünk Zsuzsikáról, a ház asszonyáról, aki bájosan bájalogva végig kérdez minden vendéget, hogy minden rendben van-e. Hangulatos! 



Csülköt is ettünk, helyben sütött kenyérrel, sok sok tormával, de a tepertőre és a sóletra sem volt panasz. Az egészet és a pénztárcánkat is szétcsapattuk jó féle Panyolai szatmári almával, úgyhogy szívből ajánlom.

Könyv:
Azt észre vettétek, hogy Wes Anderson minden filmjében van: szélesvásznú rohangálás, seb, utazás, ugyanaz a 4 színész, család, lehetőleg 1 ( ! ) helyszín, és sárga. Valami mindig sárga. Ebbe a különleges világba nézhet be az, aki a karácsonyfa alatt megtalálja Wes Anderson Collection című könyvet. Link alatt figyel a jó könyv trailer. Fantasztikus Róka Úr, Holdfény királyság, mindenről van egy pár szép emlék a könyvben, ami pont jó hangulatot csinál a 2014 elején a mozikba érkező The Grand Budapest Hotel című filmhez.


Jó szórakázást!