2013. december 9., hétfő

zeitTIMEittazidő

A legfurcsább emberi találmány az idő. Hiába! Nem tudtuk megemészteni a bolygónk forgásának ritmikájának tényét, és hogy uralmunk alá hajthassuk, amit nem értünk, mérhetővé tettük. Mégsem sikerült irányítanunk. Annyit értünk el, hogy képesek vagyunk számosítani azt, ami reménytelenül múlik. Magunk találtuk ki, hogy jobbam megértsük a világot, mégis folyton megcsalatjuk magunkat vele. Vagy az idő már önálló életre kelt, és ő csal meg bennünket? És akkor még nem is csodálkoztunk rá a magyar nyelv szépségére, mely egyszerre képes kifejezni egy adott időpillanattól való távolodás tényét, akár líneárisnak is mondhatnám (az idő műlik) ugyanakkor a ritmikusságát, az ismétlődését, és így megsejthetjük, hogy a lineárissággal való ellentétességet, az örök körforgást (az idő telik).  

Most, hogy betegen fekszem itthon, elég lassan telik az idő. Vagy múlik? Inkább múljon! Thomas Mann azt írja a varázshegyben, hogy ha értékesen telik az idő, akkor úgy érezzük, hogy gyorsan elmegy. Ha értéktelenül, akkor meg lassan. A KultúrMorzsák kísérletet tesz arra, hogy e héten is javaslatot tegyen rá, miképpen töltsük el értékesen időnket, hogy ha egyszer visszanézünk, olyan filmet lássunk, amit érdemes végig nézni. :-D

Könyv:
A bevezetőben már tettem egy nem is olyan burkolt célzást A varázshegyére. A könyv az időről szól és nem Hans Castorp betegségéről. Egy korról, a világtörténelem egy alábukó korszakáról, mely a plgáráságot is magával rántja az egész addig fennálló világrenddel egyetemben. Az időről nem is lehet kisregényben megemlékezni, így laza 800 oldal abszolválására készül az, aki nekifog. Mann nem is tudta, hogy 100 évvel a mű születése után milyen nagy áldozatot vár el olvasójától. Szó szerint időt kell szakítani az olvasásra. Ajánlom eBookon olvasni, grammra legalább könnyebb.

Alessandro Baricco regénye ugyanazt a történetet mondja el 3 különböző időpontban. Csak a szálloda hallja, a férfi és a nő ugyanazok. Minden más változik. Bűn, szex, rejtély, életek, szerelem, és csak a szállodai falai, mint néma szemtanúk értik, hogy mi történik. A Bariccotól megszokott kisregényi terjedelemben, egyetlen felesleges szó nélkül ír, és a végén, amikor összeáll a kép, sajnálni fogjuk, hogy már vége is van. A regény pikantériája, hogy hiába vásárolható meg a Helikonnál X ezer forintért és hiába vehetjük kézbe papíron, a Háromszor hajnalban tulajdonképpen egy nem létező regény. Volt. De megelevenedett. Mr. Gwyn-ről viszont majd máskor írok. 

Gasztro:
Hamburger. Vagy a szegények eledele, vagy a gazdagoké. A McDönciben árul élelmiszeripari melléktermék 2 Ft és meggyőződésem szerint méreg, még akkor is ha finom. Nálunk drága, de más országban a legalja kaja. Viszont ha a húspogácsát argentin marhából készítik és a zsömle búzája is 21 aranykoronás földben termett búza, akkor a hamburger előkelő fogás is lehet. Ebben az élményben volt részem az Ötkertben, ahol pont elég lágy volt még a hús, de azért jól megsült, vastag is volt, hogy alig bírtam megenni. Hozzá majonézes káposztát és hasábburgonyát kaptam, mennyei volt. Próbálkoztam pl a Majorkában is, de az ottani hamburger közelébe sem ér az Ötkertnek. Ellenben a Vian-ban, a Gozsduban is nagyon jó hamburgert készítenek. Hölgyek! Vigyázat! Egy adag is szigorúan 2 fogásnak számít! :-D


Film:
Ez egy nagyon vicces film. Animációs. Sokan azt hitték, hogy ha "rajzfilm" akkor biztos gyerekeknek való. Na most pont ez volt a tévedés! Szerencsésebb lett volna animációs filmnek hirdetni. Olyan dolgok hangzanak el a filmben, amit csak egy animációs film bír el, és ott is csak egy beszélő macska, aki bár micvót akar magának. Nem gyerekeknek való film. Egyáltalán, európai szemmel nehéz kicsit megfogni. Egzotikus élmény. Eleve az egész film Afrikában játszódik, a színei barna, narancssárga, sárga, téglavörös. Még azt is nehéz volt megítélni, hogy melyik században játszódik. Viszont magával ragad a gyarmati hangulat, a fülledtség, afrikai mágikus realizmus...??? Van itt minden: istenkeresés és káromlás, kozákok, ígéret földje.
A film után kívülállónak érzi magát az ember. Olyan érzésünk van, mintha egy varázsgömbön keresztül bepillanthattunk volna a Zlabya és apja életébe, amit egy macska narrál! A film végeztével nélkülünk, de folyik tovább a szereplők élete. Sőt! Már akkor is zajlott, amikor mi még be sem léptünk a vetítőbe. 

Hely:
Új felfedezésünk a Bookta. Áthúzódtunk Budára, ahol sorra nyílnak a romkocsma replikák. Na azért a szoli budai elit elegánsan adja elő a romot is. :-D A Bookta eredetileg könyvesbolt volt, ma már inkább díszlet a téka, de nem kizárt, hogy meg lehet venni a megmaradt példányokat. Az étlap is Móricz regényekbe van ágyazva, viszont itt megáll a tudomány, az itallap fantáziátlanul standard, nesztí-forrócsoki-kávécska, ezt lehet inni, viszont van egy pár jobb rágcsa, pizza, mártogatós arany árban. Árulhatnának kézműves söröket pl.
Minden esetre így is felkerült a 10 új izgalmas budai új hely listájára.

Mára lejárt az időm, legközelebb egy hét múlva, addig is a facebookon! :-D